:::Csokiblog:::

Blogindító gratulációként kaptam az alábbi képet (forrása itt). Hát itt a lényeg, igen:)

Hiánypótló kezdeményezéssel jelentkezett a pesti Borssó étterem: csokis menüt találtak ki. Nem is értem, a sok borvacsora mellett ez még miért nem jutott senkinek eszébe? A Borssó ráadásul a tőlük két lépésre található Rózsavölgyi Csokoládéval szövetkezett a vacsora tekintetében: a blogon már méltatott, hazai manufaktúrában készülő, csúcsminőségű csokoládékat használták fel a fogásokhoz.

Én is a szerencsés meghívottak között voltam, amikor bemutatták az új menüt, ami egyébként július 17-ig lesz csak kapható az étteremben (sajnos). Aggodalomra semmi ok: a desszertként felszolgált, mennyei csokoládégömböt állandóan az étlapon tartják. Higgyétek el: annyira finom, hogy az ember sajnálja megenni...

Az első fogás: aludtej pannacotta, saláta mille-feuille-el (ez salátából, olívaolajból és balzsamecetből készül), csokoládéba mártott olívabogyóval.

Második fogás: a Borssó egyik jelképe, a libamájas dobostorta. Ezúttal a tésztaréteget csokoládéréteg helyettesíti a libamáj paté rétegek között és a hajszálvékony karamell alatt. Ennél komolyan mondom, hogy kevés finomabb dolgot ettem életemben, még mindig a hatása alatt vagyok.

Harmadik fogás: csukafilé Szent Jakab-kagylóval, articsókaszívvel, kakaóvajas hollandi mártással és kakaóbab-törettel. Nekem ez annyira nem jött be, vagyis nem ez volt a kedvencem - talán azért, mert a csuka nagyon szálkás, és kicsit sok is volt a két szelet, talán azért, mert nem volt a csoki elég hangsúlyos. Mindenesetre én itt már eléggé jóllaktam.

Desszert: csokoládégömb, benne ganache édesköménnyel édesítve, illetve meggypálinkában áztatott, kandírozott kakaóbabtörettel dúsítva, kenyérrel. Ez annyira finom, de annyira, és olyan jó nagy, hogy - nem bírtam megenni!!!

Egyszóval az egész egy káprázat volt. Menjetek és kóstoljátok meg őket!!! Kíváncsi vagyok, nektek hogy ízlik majd!!!

Nem, ezek nem sminkcuccok vagy gumicukrok: miniatűr, színpompás csokoládéműremekek ezek, mégpedig az egyik legnagyobb mester, Pierre Marcolini nyári kollekciójából (mert bizony a nagy csokoládékészítőknek ugyanúgy vannak kollekcióik, mint a nagy divatházaknak). A Pastel sorozat tagjai gyümölcsösek, frissek, és úgy sem veszítenek élvezeti értékükből, ha behűtve fogyasztják őket (állítólag legalábbis). Akit sikerült felcsigáznom, az megrendelheti a special editiont a webshopból, aki pedig ellen tud állni, az legalább nézze meg a cég tavaly karácsonyi katalógusát a csokoládéból formázott, piros télapóval. Elképesztő.

Fenébe a vízgőz fölötti szöszmötöléssel, meg a mikróval, íme három kreatív (és látványos) módszer arra, hogyan olvasszuk meg a csokit... legalábbis egy német művészpáros, Lernert és Sander szerint. Zenével érdemes hallgatni, kipróbálni pedig még szülői felügyelet mellett sem ajánlott.

Chocolate Bunny from Lernert & Sander on Vimeo.

Ilyen is van: Nutella szakácskönyv, több, mint 300 recepttel. Sajnos, csak olaszul (még szerencse, hogy nekem az jól megy), gyönyörű rajzokkal és képekkel. Nektek tetszik? Apropó: tudtátok, hogy létezik World Nutella Day? 

Nagyon szeretnék egyszer elmenni New Yorkba, úgy képzelem, ott kizárólag ilyen csodabogarak élnek, mint a csokoládékészítéssel foglalkozó Mast fivérek:D (angolul jól tudok feltétlenül nézzék végig a kisfilmet!).

A Villa Bagatelle önmagában is egy csoda, de ami a legcsodálatosabb benne, azok a sütemények. Ezeket a mini szobrászműveknek is beillő darabokat Mihályi László, kis hazánk híres sztárcukrásza készíti (az övé a váci Desszertszalon is). A Villa Bagatelle-ben szezononként változik a sütikollekció, íme az idei nyári darabok!

Santa Fé: tejeskávés csokoládé mousse, diókrém, csokoládés keksz, kávés créme brulée és karamelles máz.

Amanda: málnás csokoládémousse, málnakrém, vaníliakrém, mandulás ropogós, sacher keksz, piros csokoládébevonattal.

Valetta: narancsos-karamelles csokoládémousse, csokoládés keksz, praliné crunch, rajta narancsos csokoládés máz.

Pistachio: pisztáciás diplomatakrém, krémes csokoládé, pisztácia dacquioise, breton tészta, rajta zöld csokoládé.

Opera Framboise: málnalekvár, joconde (mandulás) tészta, csokoládéganache, a tetején fényes csokoládémáz és egy szem málna.

Étcsokoládés tarte: kakaós, omlós tészta, benne sült csokoládé ganache, a tetején fényes csokoládémáz.

Villa Bagatelle szelet: mogyoró dacquoise alap, rajta pralinéropogós, csokoládé ganache, tejcsokoládé Chantille, a tetején csokoládéplakett és egy szem aranyfüsttel bevont mogyoró. Mmmmm.... (fotók: Villa Bagatelle)

A nagyon-nagyon aranyos exkolléganőim a lehető legszemélyreszólóbb ajándékot vették nekem: utalványt a csokiboltba:)) Úgyhogy nem volt mese, hiába kerülöm a helyet évek óta, muszáj volt ellátogani csoda bocsánat, csokiországba - magyarul a Rózsavölgyi Csokoládé kis üzletecskéjébe. Azt kell hogy mondjam, tízpontos. A pult mögött álló hölgy nagyon képben van, nagyon kedves, a csomagolásokat imádom, a csokoládék mennyeiek, az üzlet aranyos, az árak érthetőek, minden kézzel és szenvedéllyel készül, állandóan kísérleteznek, és látszik, hogy IMÁDJÁK, amit csinálnak... és igen, itt sajtból van a hold, azaz: csokiból vannak még a szerszámok is:) Sajnos mióta új munkahelyem van, veszélyesen közel vagyok hozzájuk... ja és a zsákmány: erős paprikás csokoládé, kardamomos csokoládé, sós tejcsokoládé, gianduja és egy tasak gyömbéres-karamellás-csokoládés mogyoró. Mmmmm. Gombóc Artúr irigykedne. (Katiról, a márka mögött álló zseniről jó kis cikkek itt és itt olvashatók.)